|
Az első Assassin’s Creed Altair történetével teljesen elvarázsolt, igaz, egy kicsit hitetlenkedve fogadtam hatalmas Prince of Persia-rajongóként. Nagy siker lett, nem volt kérdéses a folytatás. A második részben ismerhettük meg Eziót, aki olyan karizmatikus és szerethető karakter volt, hogy a srácok ott a Ubisoftnál úgy döntöttek, trilógiát csinálnak a kalandjaiból. A tavaly megjelent Brotherhood nekem személy szerint nagyon tetszett, képes volt a már eleve tökéletesnek tartott második részt még jobbá tenni, igaz, nem nyújtott olyan sok újdonságot, hogy felülmúlja azt. Éppen ezért féltem egy kicsit, mikor kiderült: még ezt is folytatni akarják és a valódi harmadik rész egyelőre várat magára.A Revelations egy meglehetősen komplex történet, mivel egyszerre három főszereplőt is megpróbál futtatni egy levegővétel alatt. A Brotherhood megdöbbentő vége után szerencsére rögtön Desmonddal kezdünk, akinek az arca valami megmagyarázhatatlan oknál fogva megváltozott. Tekintettel arra, hogy a lelke elvált a testétől és az Animusban ragadt, próbáljuk meg ezt elnézni a készítőknek. Ennél azonban már sokkal nagyobb baj, hogy az ő története ezúttal rettenetesen unalmas és kissé időhúzásos szájízt ad az egész sorozatnak, mintha erre a részre már nem tudtak volna kitalálni semmi érdekeset. Célunk vele az lesz, hogy összeszedjük az emlékeinkben azokat a momentumokat, amik befejezetlenek maradtak, ezzel visszakerülve a testünkbe. Az Altair- és Ezio-vonal már lényegesebben jobban sikerült, szinte fellélegzünk, mikor végre visszakerülünk hozzájuk. Felváltva tudunk majd velük játszani, kis mértékben Altairral és a legtöbbet természetesen Ezióval, végül pedig egy rendkívül megható, ütős és minden szempontból méltó befejezést kapunk, ami miatt mindenképpen érdemes végigtolni a játékot.
|
|
